A Füles Egyesület honlapja

Javítani szeretnénk a gazdátlan kutyák helyzetén Gyergyószentmiklóson, mert ez nem élet így. Sem nekik, sem nekünk. Bővebben itt...



Segíthettünk rajtuk!



    Számos, most már jóval több mint száz kutyának és cicának sikerült otthont, szerető gazdit találnunk egyesületünk megalakulása óta. És ez a szám egyre növekszik.
Sokat segitenek ebben a Gyergyószentmiklóson és környékén rendszeresen megjelenő hirdetéseink,
az állatbarátok közreműködése.
    
    Általában telefonon értesitenek az emberek a segitségünket kérve, ha tudomásuk van olyan állatokról, melyek veszélyben vannak, betegnek látszanak vagy zavarják környezetüket.

    Vannak esetek, amikor minden szépen, simán megy: kutyusok és cicák néhány nap leforgása alatt megtalálják otthonukat.
    Van amikor ideiglenes elhelyezésre van szükség, mert az örökbe adás, különböző okok miatt,  
nem megy olyan könnyen. Ilyenkor kérjük az állatszerető emberek vagy a menhely segitségét.
    Vannak különleges eseteink is:

""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

 Őzike a magasban

Napsütéses vasárnap délután történt, amikor barátainkkal nagy kutyasétáltatással töltöttük a napot.
 Kigyalogoltunk a faluból a csacsának nevezett dombtetőre, ahol gyerekkorunkban szánkóztunk.
A barátaink berni pásztora és bernáthegyi kutyája boldogan rohangáltak a nagy hóban, amikor kutyasírást hallottunk egy közeli dombtetőről, ahol egy rozoga kis fakalyiba állt. 
Elindultunk a hang irányába. 
Ahogy közeledtünk, biztosak voltunk benne, hogy a házban kutya van... és látótávolságba érve a ház padlásán láttuk meg.
  Egy "ember" 

kivitte a kutyát, felhúzta a ház padlására, és egy ujjnyi vastag telefonkábellel hurkot vetett a nyakára, amit felkötött a tető szerkezetére. 
A kutya ott ült, megkötözve, éhezésre és fagyhalálra ítélve, napok óta.
A helyszínen nem készült fotó, ugyanis az egyetlen fontos dolgunk az volt, hogy megmentsük. 

Felmásztam, nagy nehezen leoldoztam és leadtam a kutyát. Nagyon kedves és barátságos volt, ugyanakkor nagyon ijedt, érthető módon. 
Elindultam vele a faluba, még nem tudtam, hogy mi lesz vele, hová viszem, közben a látványtól és a brutális helyzettől a sírás fojtogatott, és arra gondoltam, mit tennék most azzal, aki így bánik egy állattal. 
Na ezt inkább nem részletezem... 
Betettem a kocsiba, és Lóri - aki már sokszor részt vett kutyamentési akcióinkban - megengedte, hogy az udvarán lakjon a kutya, ahol ételt kap és biztonságban van addig, amíg egy szerető gazdit találunk neki.
 

Mint állatvédő sokszor szembesülök lenézéssel, kritikával, nem normálisnak titulálnak.
Meglehet, hogy nem vagyok normális, és biztos, hogy nem vagyok átlagos, de azzal ellentétben, aki ilyet tesz egy állattal, azt hiszem, én ember vagyok. Érző és gondolkodó ember.
Ez a mai nap, amikor megtaláltuk Őzikét, (aki azért kapta ezt a nevet, mert a nagy hó miatt az őznyomokban jutottunk fel hozzá, és Lóri szerint őzike lábai vannak :P...) is igazolja, hogy léteznek olyanok közöttünk, akik ilyesmire képesek, mert meg akarnak szabadulni egy egykori házi kedvenctől. 

Képesek időt és fáradtságot szánni arra, hogy oda kigyalogoljanak és felkössenek egy kutyát, amivel -ha úgy alakul, és senki nem jár arra -, hosszadalmas szenvedésre, halálra ítélik őt.
Hiszek abban, hogy az olvasó többség is úgy érzi, hogy ez az embertelenség netovábbja ... 


videó: Őzike
 
2012.február 19
Zsóka, Kinga, Dani, Lóri, Edit, Gabika,+ 2x Maci

''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''

Mázli, és a "szerencsés véletlenek".

Szintén ivartalanitási kampányunk ideje alatt történt.
Egyik reggel Irénke néni, aki a kampány alatt (is)készségesen segitett a menhely kutyáinak gondozásában, a menhely felé tartva, biciklijén éppen egy cég udvara előtt haladt el, amikor véletlenül megpillantotta Mázlit. Rögtön látta, hogy gond van. 

A kutya ott evickélt az udvaron, furcsán kapkodva egyik hátsó lábát, éppenhogy lendületbe jött és rögtön felborult. Szabályosan eldőlt. Irénke néni persze rögtön visszafordult, talált is két munkást az udvaron. Elmondták, hogy a kutya nemrég került oda, ők enni adnak neki, de első perctől furcsán mozgott, kb. egy hete viszont súlyosbodott az állapota. Irénke néni kérte őket, hogy hozzák el a menhelyre, nincs messze, német orvosok vannak ott, biztosan megnézik.
A munkások nem igértek semmit, de néhány óra múlva megérkeztek egy személyautóval, Mázlival a csomagtartóban.
Ninát és Carinat kértem, szánjanak rá néhány percet.
Nina elmondta, hogy ha egy hete ennyire súlyos a helyzet, van remény a gyógyulásra, de kezeltetni kell a kutyát, valószinűleg nem kis összegért.
A munkások ezt nem tudták bevállalni, úgyhogy a kezembe adták a pórázt, rám bizva a kutyust.
Én úgy vagyok vele - és igy van ezzel Zsóka és Aliz is -, hogy azt mondom: rengeteg állat van, mely segitségre szorul.
Sok-sok esetről nincs tudomásunk.
Amikor egy ilyen állatka "véletlenül" az utunkba kerül, hát segitsünk. Tegyünk meg mindent, ami emberileg lehetséges, ami rajtunk múlik.
Felhivtam Lehelt, az állatorvost, aki már sok esetben segitett nekünk. Megbeszéltük, hogy este 6-kor vár a rendelőjében.
Délután 2 órától este 6-ig Mázli a rendelő mellett a keritéshez kötve várt.
Megevett egy nagy adag száraztápot, megivott három edényke vizet, és ahányszor megpillantott, ugrott és puszilt volna.
Nina szerint csupa élet van a szemében.

Véletlenül éppen 6 óra előtt érkezett az állatbarát Péter, éppen taxit akartam hivni.
Péter szivesen elvitt minket az állatorvosi rendelőbe és az első kezelés árát is fizette.
Lehel szerint rendbejön Mázli, a mázlista,  de fel kell táplálnunk, hiszen csak a csont és a bőr.
Azt mondja, ütést kaphatott a kutya, vérömleny keletkezett a gerince mellett, emiatt nem képes rendesen mozogni.
Szerencsére a gerince nem sérült nagyon.
Adott neki injekciókat, vitaminokat és visszavittük a menhelyre, ahol Levente biztositott helyet neki amig felépül és örökbe tudjuk adni.

A Levente javaslatára külön vásároltunk és vásárolni fogunk neki magasabb tápértékű eledelt.
Egy hét múlva visszavittük az orvoshoz ellenőrzésre, újabb 
gyógyszereket kapott.
Gyorsan javul.







"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""


Siras és Nina

Ivartalanítási kampányunk harmadik napján, vasárnap Nina doktornő és kutyusaik, Saada és Piccola szokásos reggeli sétájuk alkalmával találkoztak a gazdátlanul kóborló, akarom mondani, botladozó lóval. Az állat mellső lábai béklyóba kötve, a kötelek véresre horzsolták a lábait, belevágtak rendesen.
Hátsó lábát is alig bírta és ... könnyezett.

Ninát sokkolta a látvány. Azonnal riasztotta telefonon Zsókát, aki gyorsan a helyszínre sietett és hívott engem.
Még álmosan, de pillanatok alatt eldöntöttem: mennem kell. Állatvédelemben nincs vasárnap.
Az egyik közeli cég udvarára engedte be ideiglenesen a lovat az éppen szolgálatban levő őr, hogy biztonságban legyen,amig kitaláljuk mit lépjünk.

Riasztottuk a rendőrséget, ugyanis bárki láthatta, hogy a ló súlyosan elhanyagolt, nem hagyhatjuk az út szélén és a gazdája (ha ugyan van még neki) többszörösen megsértette az érvényben levő állatvédelmi törvényt.
Nemsokára megérkezett a rendőrség és előkerült az állitólagos tulajdonos is, aki viszont nem tudta papirokkal igazolni, hogy a ló az ő tulajdona.
Ekkor döntött úgy a két rendőr, hogy tekintettel az állat állapotára és arra, hogy pillanatnyilag gazdátlan, a lovat a Néptanács mellett működő mellékgazdasághoz kell vinni. Kérésünkre Bajkó Tibor fogathajtó, a Krigel Sportklub alapitója, szivesen és ingyen szállitotta el az állatot a mellékgazdasághoz. Ezúton is köszönjük neki a segitséget.
Három nap múlva megjelent a gazda, bemutatta az iratait, kifizette a hajtás-és tartásdíjat.
Nina viszont már nem akart megválni a lótól, időközben nevet is adott neki: Siras.  Azaz Sírás.
Végül sikerült Sirast megvásárolni.

Most már biztonságban van. Nina tervbe vette, hogy hazaviszi Németországba.
Hazautazott, de megkért, hogy minden költséget pontosan jegyezzünk fel.  
Zsóka tartja vele a kapcsolatot, sok mindent kell még megbeszélni, egyeztetni, hogy Siras új otthonába kerülhessen.
Vérmintát vittünk a laboratóriumba, hogy kiderüljön, nem szenved-e fertőző kevésvérűségben, várjuk az eredményt. A vizsgálatot később minden bizonnyal meg fog majd kelleni ismételni.
Siras kezelés alatt áll a Dr. ifj. Gáll József állatorvos jóvoltából és megfelelően gondozzák.

Gyakran meglátogatjuk és jól esik tudomásul vennünk: Siras napról napra jobban van.

 videó: Siras - bajban
          Siras - biztonságban

............
Friss hír: 
Siras "átment" az első  vérvizsgán: az eredmény szerint nem szenved fertőző kevésvérűségben. 
SZUPER!


 """""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

 Matya kutya



Matya kutya a ditrói rendőrség udvarán töltötte mindennapjait. Marin, a rendőr gondozta, de mindenkivel jó barátságban volt.

Egy reggel aztán Marint Matya boldogan fogadta és bemutatta neki az  öt kicsi Matyát.
Amikor kiderült, hogy a rendőrörsöt bezárják, Marin Zsókát hivta segitségül.
Levente, a menhelyet adminisztráló Gyergyói Állat-és Természetvédő Egyesület alelnöke elmondta, szivesen befogadná a Matya családot,
de szereznünk kell egy kutyaházat, mert ez (is) gond.
Egyébként ezért fogalmaztuk meg a gyűjtés-hirdetésünket.


Vásároltunk egy kutyaólat és felköltöztettük Matyáékat a menhelyre.
Matya nagyon kedves, barátságos kutyus. Ahhoz képest, hogy először látott, minden további nélkül hagyta, hogy ölbe vegyem a piciket.

Most minden rendben, eltekintve egy-két apró incidenstől.
Matya anyuka muszályból szabadon volt az udvaron egy ideig, de összetűzésbe került a kerítéssel, rendesen kirágta néhányszor, ezért Levente kénytelen volt megkötni a kutyát.


A picik szépen fejlődnek, Matya pedig a kezdeti tiltakozás után elfogadta, hogy márpedig neki nyakörve lesz, rajta lánccal és behatárolt területe. És kész.

 Néhány hét, oltások és máris örökbe adhatóak a kis Matyák.

Update: az egyik fehér kicsi Matyát sikerült örökbe adni.






 videó: Matya kutyáék, Mázli kutya és Zsóka


""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

Sebi, a gólya

Sebi-gólya minekutána Orotván (Gyergyóditróhoz tartozó falu) zuhanórepülésben landolt, Zsóka "mámijánál" (nagymamájánál) vendégeskedett két hétig, aztán elvittük a
Szeben melletti Cristian városkába
a Prieteni berzelor - Gólyák barátai - egyesülethez.
Egyébként azért lett a neve Sebi, mert megmentője Szabi, az egyik tagunk és a Cristian városban élő román kolléganőnk ragaszkodott hozzá, hogy a gólya a megmentője nevét viselje, azonban nehéz volt számára kimondani a Szabi nevet. Kompromisszumos megoldással döntötték el, hogy a gólya neve legyen Sebi.
Gólyánk Orosz Zsóka - a Füles alelnöke - autójában 240 kilométert utazott, hogy a gólyák mentésére szakosodott állatvédő egyesület gondozásába kerüljön. Sajnos, szegénykének a szárnya sérült, aminek folytán elsorvadtak az izmok, sérült az ideg is, és bár a gólyaszakik szerint igencsak előrehaladott korú, életvidám, jó étvágyú madár. Mindenképp megérdemel még egy kis életet immár biztonságban, szakértők gondozásában.
Sebi szabadon "garázdálkodhat" a Cristian-i egyesület üvegházában, ám a legkevésbé sem érdeklik őt az éppen érő paradicsomok. Zsóka mámija sem örült annak, hogy vendége nem vegetáriánus, hiába kínálta sárgarépával, Sebinek csak hal kellett.

Update:
Gólyánk szárnya sajnos annyira sérült volt, hogy csonkolni kellett.
Habár soha többé nem repülhet, friss információk szerint jól elvan ő, nincs baj.

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

 Mucus kutya kálváriája

Az úgy volt, hogy a fiatal, gazdátlan Mucus kislány össze-vissza szaladgált a négy lábacskáján a borzonti főút mellett.

Egészen addig, amíg meg nem történt a baj.        

Nem tudjuk, hogyan történt.

Mucus, fiatal és vidám kutyus lévén, tovább szaladgált...akarom mondani, evickélt az út mellett,kicsit megváltozott testtartásban: az első bal lába tappancsát visszatűrte, úgy próbált járni rajta. 
Eltelhetett jó pár nap, amire egy kedves idős házaspár istállóba zárta és hivott minket, mert látták a helyi adó képújságában a Füles Egyesület hirdetéseit.
Gondolták, hogy hátha mi segitünk. Van már nekik két kutyájuk, nem fogadhatják be.
Elmondták, hogy megsajnálták a kedves kis állatot, enni adtak neki, eszik is rendesen a drága, csak...javitsuk meg a lábát, ha tudjuk, mert nagyon csúnya neki.
Valóban.
Az orvos szerint is.
Minden bizonnyal egy autó kereke vasalhatta ki a tappancsát, elszakadtak az inszalagok, ezért tűrte vissza a lábát. Persze, befertőződött, durván feldagadt és a csontocskái is látszottak már.
Most az édesanyámnál lábadozik, reggel és este együtt sétálunk, Füles, Mucus, anyu meg én.
Végtelenül kedves, türelmes, hálás és szófogadó. Csak úgy szórja a sok puszit..

Kétnaponta orvosi ellenőrzésre járunk, gyógyulgat ügyesen.
Szomorú vagyok, hogy nincs lehetőségem befogadni, ugyanakkor reménykedek is.
Bizom benne, hogy találunk neki olyan gazdit, amilyet megérdemel és boldogabban folytathatja
rosszul kezdődött életét.

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

bejegyezte: Vicuska




Nincsenek megjegyzések: